Szeress
ahogy az élet a halált!
"Szeress, ahogy élet a halált,
Ahogy kérdés a válaszát,
Mint temetőt a halott:
Szeress úgy, hogy nem tudod."
Amikor egy súlyos betegség - az orvostudomány szerint gyógyíthatatlan betegség- karmai közé kerülünk mi, vagy szeretteink, akkor átértékelődik az élet fogalma. A SZERETET fogalma. A FÉNY. Az árnyék. A színek, a hangok. Minden.
Ezt csak az érti meg aki átélte, megélte. A szenvedéstörténetről lehet olvasni, beszélni, de belepillantani a misztikumába csak akkor és csakis akkor, ha már szenvedsz. Némán, vagy hangosan. Mindegy.
És a kapuban ott vár a Szeretet. Szenvedés és Szeretet. Testvérek, nem ellenségek.
Élet és halál. Bár ezt már egyszer mondtam, hogy van a születés és van a halál. Mert aki megszületett az meg is fog halni. Ez biztos. Az az egyedüli biztos pont azon a tengelyen, spirálon, amit úgy hívunk ÉLET.
Amikor az ember elkezd a szeretet után kutatni, erről gondolkodni, nem éppen a boldogsághegy csúcsán van. Mert amikor dúl a szerelem, megszületik egy gyerek, vonul a násznép a lakodalomba, természetesnek vesszük, hogy létezik a szeretet. De ahhoz, hogy ezt a lángot soha ne oltsa el semmi és senki szüksége van az embernek valamire. Ezt igyekeztem összegyűjteni a születésünktől a halálunkig.