HOGYAN OLVASSUK A  SZENTÍRÁST?

 

• Rövid bevezető:

 

       Oly sokszor nem egyértelmű, amit mondunk. Amikor kommunikálunk, nyilván az a célunk, hogy mások is ugyanazt értsék szavunkon, mint mi. De kommunikációnk nem olyan egyszerű és egyértelmű, mert nem csak egy csatornán kommunikálunk. Persze, van a kimondott szó. De ha szem előtt tartjuk, hogy a mimika, a testtartás, a gesztusok, a hanglejtés, a hangerő is mind értelmezi szavunkat, akkor láthatjuk, hogy miért nem egyértelmű. A teljesen világos kommunikáció csak akkor lehetséges, ha mindezek „egy húron pendülnek”, ha összhang van köztük. Nem könnyű megtalálni a helyes kulcsot a másikhoz, ha nem értjük a különböző csatornákon érkezett üzenetét.

 1. Hogyan értsük a Szentírás tanítását? Minden „szó szerint” értendő, vagy az egész csupán „szimbolikus” nyelvezet?

2. Hányféleképpen lehet olvasni a Szentírást?

3. Milyen fogalmakat kell ismerni, hogy helyesen olvassuk a Szentírást?

 

 

·         Hányféleképpen lehet értelmezni a Szentírást?

 

Két szintet kell szem előtt tartani:

 

1.      Az első szint a szó szerint értelmezés – természetes szint:

ebből indulhatunk ki, főleg, ha történelmi eseményekre, helyekre utal. Pl. Ábrahám és Sára valóban éltek. Földrajzilag meg lehet vizsgálni, honnan származtak, és hol telepedtek le.   A szószerinti értelmezés világos kell, hogy legyen. Tekintsünk vissza azokra a Szentírási részekre, amelyeket az előző bekezdésben vettünk: miről volt szó? Szálkáról, gerendáról és sóról. Ha ezeket nem értenénk, akkor a szöveg mélyebb értelmét sem értenénk. Fontos, hogy a természetes szintből induljunk ki. Vannak szövegek, amelyek csak ezen a szinten érthetők, és nincs „mélyebb” tartalma. Nyilván a „szálka”, a „gerenda” és a „só” más igazságra mutat, bár az első szinten is igaz.

 

2.      A „lelki” szint, ami egy tanítás mélyebb szintjére mutat, illetve a szándékozott igazságra.

Ezen a szinten érhetjük el a tanítás „igazi” mondanivalóját. A „szálkának”, a „gerendának”, és a „sónak” szimbolikus jelentése van: a  szálka és gerenda a kisebb és súlyosabb hibákat jelentik. Nyilván az üzenet az, hogy mielőtt másokat kritizálunk, ítélünk, először magunkat kéne megvizsgálni és észrevenni a saját hibáinkat. A só az alaphivatásunkat jelzi: a keresztény ember segítséget, bátorítást, enyhülést jelent annak, aki szenved valamiben. Amint a só is ízt ad az ételnek, úgy a krisztusi ember is segít az élet nagyszerűségére és Istenbe vetett reményre mutatni. 

 

A lelki szintet lehet három értelmezési módra bontani:

·          allegorikus (jelképes)

·          erkölcsi

·          anagogikus – ami a végső időkre mutat

 

  Most nézzük ezeket az értelmezési szinteket egy példán keresztül: „templom”.[1]

 

 

Szószerinti értelmezés: értenünk kell, hogy mi is egy templom, mert a többi értelmezés erre a szintre alapul. A templom mint épület mind az Ó-, mind az Újszövetségben szerepel.  A templom olyan hely, amelyet kimondottan Isten imádására és áldozatbemutatásra szánták. Nincs sok értéke a profán világban, kivéve, ha múzeum jellegű helynek tekintik.

Allegorikus értelmezés: a templom Jézusra mutat. Ő az a templom: „Bontsátok le ezt a templomot, és harmadnapra fölépítem. A zsidók ellene vetették:»Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, s te három nap alatt újjáépítenéd?« De Ő saját teste templomáról beszélt.  ” (Jn 2,19-21) Az Ő teste az az áldozat, amelyet Isten dicsőségére és az emberek bűneiért mutat be a Kálvárián.

 

Erkölcsi értelmezés: „Nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok?” (1Kor 6,19) A templom Isten jelenlétének helye. A keresztelés által a Szentlélek lakozik a keresztényben, hasonlóképpen a templomhoz. Ha ezt értjük, akkor nem mindegy, milyen erkölcsi döntéseket hozunk életünkben. Azt is értjük, hogy Istent Mennyei Atyának szólíthatjuk, mert Ő örökbe fogadott minket, és mindenbe beavatott – Isteni életébe, közösségébe, és örök otthonába.  Hiszen ezen a szinten válik a tanítás megélhetővé, és formálja életünket. Ezért kerültek Isten szavai írásba. „A mi okulásunkra írták meg mindezeket” (1 Kor 10,11).                     

Anagogikus értelmezés: a templom örök értelmét a mennyországban éri el. A Jelenések könyve ezzel foglalkozik, és külön említést tesz a templomról a 21. fejezetben, ahol az „Új Jeruzsálemet írja le. „De templomot nem láttam benne, mert a Mindenható, az Úr, az Isten és a Bárány a temploma.” (Jel 21, 22)

 

Minél többet olvassuk a Szentírást, annál jobban megismerjük, és annál inkább értjük Isten tanítását, amely számunkra élet!

 

Összefoglalóként: a Katolikus Egyház Katekizmusa (KEK) ezt mondja az értelmezéseket illetően:

„Régi hagyomány szerint a Szentírásnak kettős értelme van: szó szerinti és lelki. Ez utóbbi lehet allegorikus, morális és anagogikus. A négyfajta értelem mély összhangja biztosítja az Egyházban a Szentírás élő olvasásának egész gazdagságát.” (KEK 115.)

 

 

 

 

Oldal: Kulcs a Szentírás olvasásához
Mosoly sziget és a szeretet - © 2008 - 2024 - nyugalomsziget.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat